Mit tennél, ha újra kezdhetnéd? Ha mindig lenne egy
új esély? Ha senki nem ítélne el, mert nincs miért? Mit tennél, ha csak te
tudnál róla? Ha lenne egy titkod, amit meg kell tartanod magadnak? Ha több
ember élete is a te kezedben lenne? Ha döntened kéne, és nem tudod a helyes
választ? Ha éppen a rosszat választod? Akkor is újrakezdheted, vagy végleg
vége?
Ha kapsz még egy esélyt, akkor felhasználod, vagy inkább meghátrálsz? Ha közben valaki fontosabb lesz számodra, mint mások, esetleg te magad?
Mit tennél, ha a képedbe mondanák, hogy nem vagy megfelelő- csak egy nagy tévedés? Ha keresnének helyetted mást? Ellenkeznél, vagy nem lenne hozzá erőd? Ha a hatalmad uralna téged… Elvesztenéd a fejed, vagy küzdenél ellene? És aki fontos neked? Velük mi van? Szülők, testvérek, szeretők, házastársak, gyerekek, vagy csak háziállatod… Ott hagynád, hogy egy nemesebb célt szolgálj, vagy nyerne a szeretet és a józanész? Ha tudnád, hogy nincs sok esélyed a túlélésre, kockáztatnál?
Ha sok pénzt kapnál érte… egy nagy összeget, amivel talán életed végéig nem kell aggódnod semmi miatt… könnyebben belemennél, vagy ez sem elég motiváló?
Akkor, … ha azt mondanák, hogy megkapod az erőt? Mi lenne az első kérdésed? „Milyen erő? Mikor? Miért? Egyáltalán miért én?” Embertől, személyiségtől, jellemtől, IQ szinttől és az ember múltjától is függ. De mi van akkor, ha nem embernek tesszük fel a kérdést? Itt nem űrből érkezett lényekre, sem mutálódott, össze-vissza deformálódott egyénekre gondolok, hanem egyszerű, tehetetlen áldozatokra.
Ha az igaz szerelmet ajánlanák fel? Az már eléggé sokkal kecsegtet. Egy lélektárs, aki teljes mértékben az ellentéted… Kiegészít, visszafog, irányít. Ezek kölcsönös dolgok. Nem kell tőlük megijedni. De mi van akkor, ha már van családod? Feleséged, férjed, vagy gyerekeid?
Végig ugyanaz a kérdés, másként és másként…
Ha kapsz még egy esélyt, akkor felhasználod, vagy inkább meghátrálsz? Ha közben valaki fontosabb lesz számodra, mint mások, esetleg te magad?
Mit tennél, ha a képedbe mondanák, hogy nem vagy megfelelő- csak egy nagy tévedés? Ha keresnének helyetted mást? Ellenkeznél, vagy nem lenne hozzá erőd? Ha a hatalmad uralna téged… Elvesztenéd a fejed, vagy küzdenél ellene? És aki fontos neked? Velük mi van? Szülők, testvérek, szeretők, házastársak, gyerekek, vagy csak háziállatod… Ott hagynád, hogy egy nemesebb célt szolgálj, vagy nyerne a szeretet és a józanész? Ha tudnád, hogy nincs sok esélyed a túlélésre, kockáztatnál?
Ha sok pénzt kapnál érte… egy nagy összeget, amivel talán életed végéig nem kell aggódnod semmi miatt… könnyebben belemennél, vagy ez sem elég motiváló?
Akkor, … ha azt mondanák, hogy megkapod az erőt? Mi lenne az első kérdésed? „Milyen erő? Mikor? Miért? Egyáltalán miért én?” Embertől, személyiségtől, jellemtől, IQ szinttől és az ember múltjától is függ. De mi van akkor, ha nem embernek tesszük fel a kérdést? Itt nem űrből érkezett lényekre, sem mutálódott, össze-vissza deformálódott egyénekre gondolok, hanem egyszerű, tehetetlen áldozatokra.
Ha az igaz szerelmet ajánlanák fel? Az már eléggé sokkal kecsegtet. Egy lélektárs, aki teljes mértékben az ellentéted… Kiegészít, visszafog, irányít. Ezek kölcsönös dolgok. Nem kell tőlük megijedni. De mi van akkor, ha már van családod? Feleséged, férjed, vagy gyerekeid?
Végig ugyanaz a kérdés, másként és másként…
Mit
tennél?
---
A munkából tartok hazafelé. Az úton a szokásos
forgalom, dugók, méltatlankodó, ideges, elfoglalt emberek. Tömött utcák, és
megannyi mosoly, vagy éppen valamiféle negatív érzelem hatására eltorzult arc…
Táskámat erősen markolva kerülgetem az utamba kerülő személyeket. Én nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott. Úgymond: unalmas személyiség. Hogy mi tesz ilyenné? Tudom, hogy valaki vár otthon. Láthatom a gyerekeimet felnőni, miközben van egy jól kereső munkám, ahol a ranglétrán egy eléggé szép pozíciót töltök be. Mindenem megvan, amit egy ember akarhat, vagy álmodhat róla. Ez mutatom kívülről.
Táskámat erősen markolva kerülgetem az utamba kerülő személyeket. Én nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott. Úgymond: unalmas személyiség. Hogy mi tesz ilyenné? Tudom, hogy valaki vár otthon. Láthatom a gyerekeimet felnőni, miközben van egy jól kereső munkám, ahol a ranglétrán egy eléggé szép pozíciót töltök be. Mindenem megvan, amit egy ember akarhat, vagy álmodhat róla. Ez mutatom kívülről.
Semmi
sem az, aminek látszik.
Mit takar a külső? Mi lakozik az emberek szívében
legbelül? Mit tennél, ha látnád?
A ház ajtaját kinyitva már veszem is le a fekete,
elegáns öltönyt, és akasztom fel az előszobában álló fogasra. Lakkozott cipőmet
elhelyezem a többi mellett.
A konyhából már érződik a vacsora finom illata. Talpak hangos kopogása hallatszik, majd súly nehezedik rám. Hatalmas mosollyal az arcomon fordulok meg és ölelem át az én egyetlen kis drágámat. Puszit nyomok a feje tetejére és megsimogatom selymes hajacskáját, miközben figyelmesen hallgatom a napja különösen részletes beszámolóját. Nézem, ahogyan lelkesen gesztikulálva ejti ki a szavakat.
Aztán két kar ölel magához hátulról és egy meleg test nyomódik az enyémhez. Egy édes hang rászól a gyerekre, hogy menjen el fürdeni, vagy fel a szobájába. Ahogyan a gyermek eltűnik az egyik fordulóban a mosoly lefagy az arcodról és úgy fordulsz meg. Egy immáron rideg hang szól rád. Hova tűnt az a határtalan kedvesség és szeretet? Az a túláradó vágy és gondoskodás?
A konyhából már érződik a vacsora finom illata. Talpak hangos kopogása hallatszik, majd súly nehezedik rám. Hatalmas mosollyal az arcomon fordulok meg és ölelem át az én egyetlen kis drágámat. Puszit nyomok a feje tetejére és megsimogatom selymes hajacskáját, miközben figyelmesen hallgatom a napja különösen részletes beszámolóját. Nézem, ahogyan lelkesen gesztikulálva ejti ki a szavakat.
Aztán két kar ölel magához hátulról és egy meleg test nyomódik az enyémhez. Egy édes hang rászól a gyerekre, hogy menjen el fürdeni, vagy fel a szobájába. Ahogyan a gyermek eltűnik az egyik fordulóban a mosoly lefagy az arcodról és úgy fordulsz meg. Egy immáron rideg hang szól rád. Hova tűnt az a határtalan kedvesség és szeretet? Az a túláradó vágy és gondoskodás?
Mit
tennél, ha a házasságod már nem a régi?
A hálóban fekszel egy nagy franciaágy egyik oldalán,
míg a másikon a lehető legmesszebb egy másik test szuszog nyugodtan a takaró
alatt. Most kell döntenem, de… Minden megváltozna.
Vállalnád?
Idegesen kelek ki a meleg paplan alól és sétálok le
a konyhába. Az óra monoton hangon kattog. Töltök magamnak egy kis vizet, majd
megiszom azt. Megnyugtatna? Egy kicsit sem.
Erősen szorítom az üvegpoharat. Az arcom meg sem rezdül, de az sok érzelem belülről tép szét.
Az éles üvegdarabok felsértik a bőrömet. A vér lassan folyik végig a kezemen, majd csöppen le a kőre.
Kattogás és csepegés.
Nem érzek fájdalmat. Mi is az a fájdalom?
Sóhajtva hunyom le a szemem. Mindent érzek.
A víz nyekergő hangot hallatva folyik a csövekben. A fürdőből zubogás hallatszik. Nyitva maradt az egyik csap. Pazarlás…
Édes vér kering az erekben. Az emberi szervezet nagy százaléka víz.
A külváros egyik tavában ébredeznek az éjjeli ragadozó halak. Van, amelyiknek már áldozata is van, míg a legtöbb még éhesen úszkál.
Az égen felhők gyülekeznek. Esni fog.
Egy csepp… Két csepp… Három csepp…
A tükör előtt állva nézek szembe saját magammal. A szemem kéken izzik, míg a testem fodrozódik, hullámzik. Víz, folyadék… Az, ami nélkül az ember halottnak számít. Életfeltétel és függést okozó drog.
Erősen szorítom az üvegpoharat. Az arcom meg sem rezdül, de az sok érzelem belülről tép szét.
Az éles üvegdarabok felsértik a bőrömet. A vér lassan folyik végig a kezemen, majd csöppen le a kőre.
Kattogás és csepegés.
Nem érzek fájdalmat. Mi is az a fájdalom?
Sóhajtva hunyom le a szemem. Mindent érzek.
A víz nyekergő hangot hallatva folyik a csövekben. A fürdőből zubogás hallatszik. Nyitva maradt az egyik csap. Pazarlás…
Édes vér kering az erekben. Az emberi szervezet nagy százaléka víz.
A külváros egyik tavában ébredeznek az éjjeli ragadozó halak. Van, amelyiknek már áldozata is van, míg a legtöbb még éhesen úszkál.
Az égen felhők gyülekeznek. Esni fog.
Egy csepp… Két csepp… Három csepp…
A tükör előtt állva nézek szembe saját magammal. A szemem kéken izzik, míg a testem fodrozódik, hullámzik. Víz, folyadék… Az, ami nélkül az ember halottnak számít. Életfeltétel és függést okozó drog.
Ha
egyszer megízlelted, már nem tudsz lemondani róla.
Önfeledt vigyorral az arcomon sétálok be a gyerekem
szobájába. Álmában forgolódik és motyog. Talán érzi, hogy mi jön most?
Megragadom a karját és gyengéden végigsimítok rajta. Szempillái megremegnek. Immáron nyugodtan alszik tovább.
Íriszeim fénylenek a sötét szobában. Ha akarnék, sem rejtőzhetnék el.
Orrommal megcirógatom a gyermek a puha bőrét, mely a nyakán feszül. Halkan felkuncog, de ajkai egyből néma sikolyra nyílnak. Szemei fennakadnak egy pillanatra. Teste megfeszül, majd elernyed.
Az ajtó kinyílik, aminek következtében egy gyenge fénycsík húzódik végig a szobán. Feleségem áll az ajtóban. Meglátja az ágyban fekvő élettelen testet. Hangosan sikítana fel, de egy másodperc alatt átszelve a szobát ajkaira marok.
Megragadom a karját és gyengéden végigsimítok rajta. Szempillái megremegnek. Immáron nyugodtan alszik tovább.
Íriszeim fénylenek a sötét szobában. Ha akarnék, sem rejtőzhetnék el.
Orrommal megcirógatom a gyermek a puha bőrét, mely a nyakán feszül. Halkan felkuncog, de ajkai egyből néma sikolyra nyílnak. Szemei fennakadnak egy pillanatra. Teste megfeszül, majd elernyed.
Az ajtó kinyílik, aminek következtében egy gyenge fénycsík húzódik végig a szobán. Feleségem áll az ajtóban. Meglátja az ágyban fekvő élettelen testet. Hangosan sikítana fel, de egy másodperc alatt átszelve a szobát ajkaira marok.
Ez
első két áldozat…
---
Mi lenne az első dolgod, miután megkaptad az erőt?
Hogyan reagálnál, mikor megtapasztalod a teljes valóját? Tudnád kontrollálni,
vagy engednél a magával ragadó érzésnek? Hogyan fogadnád a tényt, hogy semmi
nem áll az utadba? A magad ura vagy, és senki nem parancsolhat neked…
Csak
az eskü fékezheti meg a szörnyeteget.
Az óceán közepén fekszem, és a hasamat süttetem. A
halakat nézem, ahogyan úszkálnak a tiszta, áttetsző vízben. Én is önfeledten
hagytam, hogy sodorjanak az áramlatok. Mindössze pár perce történt.
Felejthetetlen érzés…
Erősebb,
mint bármelyik drog… Biztos ez?
A zsúfolt utcán sétálok és gondolkodom. Nemrég
levelem érkezett. Nincs feladó, nincs aláírás, nincs instrukció. Pár sor egy
papírra vetve, semmi több.
Megijesztett… elriasztott…
---
Olcsó hazugságok és könnyen átverhető emberek.
Mindenkit meg lehet etetni valamivel, úgy, hogy ne maradjon utána semmilyen
bűntudat.
Átvertek…
Te leszel a világ ura! A leghatalmasabb, akit
isteníteni fognak. Mindez mellett még az igaz szerelmet is megkapod, de milyen
áron? Nem kell tenned semmit, csak élni a lehetőséggel, mely már magában is
csábító.
Nem
vagyok egyedül…!
